Dobozy Borbála csembalóművész honlapja

Kritikák

„…Dobozy Borbála

minden részletében

Mintaszerű

előadásának (Gottlieb

Muffat: Componimenti

musicali) egyik jelentős

érdeme ennek a

burjánzóan dús

ékítmény-vegetációnak

nem csak pontos, de

illúziót keltően kecses,

valóban ornamens

benyomást keltő megvalósítása.

Ugyancsak az előadót  dicséri az a mély elkötelezettség, amellyel ezeket a darabokat a mai hallgató számára feleleveníti anélkül,  hogy a keletkezésük óta eltelt több, mint kétszázötven év távlatát tudatosítaná bennünk…éppen ez a lemez legfőbb értéke: hozzánk szól, megértjük anélkül, hogy kegyelettel alászállni kényszerülnénk egy rég letűnt idő mélyébe. Kiváló produkció, mind szándékát, mind megvalósítását tekintve…” (Pándi Marianne — Új Magyarország)

 

„…Bach 5. Brandenburgi versenyében a csembalista Dobozy Borbála….nyújtott kiemelkedőt: pompásan játszotta a nagy cadenzát, s a teljes műben stílushűen, rugalmasan muzsikált…” (Csengery Kristóf — Muzsika)

 

„…a vörösberényi templom sorozatzáró hangversenyén az eddig általam csak névről ismert Dobozy Borbála felébresztette bennem a csembalórajongót!...Ez maga a játék, életöröm, elevenség…” (Üveges Sándor — Veszprémi Napló)

 

„…az ő játékának egyik legfőbb jellegzetessége a szép hangzásra való törekvés…azt mutatja meg, ami a leginkább megragadó, leginkább megkapó egy csembalódarabban. Dobozy Borbála a térség – és ezen most nemcsak Közép-Európát értem – egyik legjobb csembalójátékosa…” (Kolozsi László — Magyar Hírlap)

 

„…A műsor központi darabjával (Kromatikus fantázia és fúga) a művésznő bizonyította  különleges muzikalitását és kifogástalan technikáját…A ráadásként adott Jacques Duphly egy darabjának meseszép lírikus előadásával sikerült a művésznőnek úgy a csembalózenével, mint az ő előadóművészetével kapcsolatban hosszantartó benyomást kelteni.” (Freiburger Nachrichten)

 

„Elegáns játékmód, technikai tökéletesség. …az ember eleinte nem tudta, mi elbűvölőbb: a játékmód eleganciája és technikai tökéletessége, vagy pedig a frázisok és a belső zárlatok iránti érzéke, melyek végsősoron egy zenemű szerkezetét adják…A szabadon fantáziált és a szigorú kontrapunkt közötti váltakozást Dobozy Borbála élesen rajzolta meg. És egyre jobban tudatosult, hogy a magyar csembalistának sikerült az ő rendkívül differenciált agogikai lehetőségeivel a billentés dinamikáját pótolni. És ezekben a pillanatokban kezd csak igazán élni a csembalózene…Játéköröm és elegancia  egyesült itt zenei ünnepéllyé…Dobozy Borbála minden tételben megmaradt az a magabiztosan graciózus előadó, aki technikai lehetőségei tudatában a zenei szerkezet részleteinek megformálása révén  letűnt idők eleven tanujává vált.” (Bergische Landeszeitung)

 

„Kimagasló mesterkoncert az itteni Zeneházban.…Talán éppen Dobozy Borbála visszafogottsága, befeléfordulása volt az, párosítva egy szinte öntudatlan magabiztossággal és tevékenységének természetességével, ami végülis olyan mély benyomást hagyott hátra. Lebegő gráciával muzsikált a művésznő, olyan bájjal, ami egy figyelemreméltó játéktechnikai perfekciót teljesen mellékessé tett. Csak egy kis magabiztos mosoly a darabok között tette világossá, hogy játéka közönségnek szól és hogy az este nem csupán a zene és egy  kifejezésgazdag művészegyéniség lényének összeolvadása. Percekig tartó tapsot kapott a magyar szólista előadása, akinek perfekciója sohasem hatott sterilül, a zenei szempontokat mindig a technikai elé helyezte és biztos, hogy az itteni „Mesterkoncertek” sorozatban különleges helyet foglal el.” (Freudenstadt)

 

„…Az előadó nemcsak technikailag tökéletesen felkészült, ami lehetővé teszi, hogy a legnehezebb variációkat is varázslatos könnyedséggel játssza, de Bach zenéje iránt is tökéletes érzékkel rendelkezik. Átgondolt interpretációja az idővel való bánásmódján, az egyes variációk tempóin és részletesen kimunkált artikulációján alapul, ami a műveknek még több lendületet ad. Ezen felül az egyes variációkat a nagy szerkezet egészének figyelembevételével formálja meg, így azok előadása nem véletlenszerű, hanem szigorú belső rend szerint történik, aminek köszönhetően a mű terjedelme ellenére is egységes. (…) Nem szabad szó nélkül hagyni nagyszerű regisztrációját sem, amihez minden bizonnyal segítséget jelentett, hogy felvételéhez Dobozy Borbála Michael Mietke kétmanuálos német csembalójának kópiáját választotta. (…) A Goldberg-variációk tökéletesen sikerült kísérlete bebizonyította, mennyire alkalmas Mietke csembalója Bach zenéjének interpretációjához. A hangszer szinte minden lehetőséget felkínál ahhoz, amire ennek a darabnak szüksége van, és az olyan kitűnő csembalista, mint Dobozy Borbála, ezeket a lehetőségeket maradéktalanul ki is használja. (…) Az eredmény egy valóban kitűnő felvétel, amely a Goldberg-variációk legjobb interpretációi közé tartozik. A Bach anagrammájával ellátott ízléses borítójú CD-t egyértelműen ajánlani lehet, mert a legmagasabb előadói színvonalat képviseli, és egyúttal példa is lehet arra, hogyan kell Bach zenéjét játszani.” (Lukáš Vytlačil – Hudební Rozhledy)

 

„…Dobozy Borbála számára természetesen nem a technikai követelmények jelentettek kihívást elsősorban, hiszen mindig rendkívül biztos technikájú, virtuóz előadónak számított. Azonban mára csembalójátékának minden fontos aspektusa úgyszólván tökéletessé csiszolódott, s talán nem túlzás, ha így fogalmazok: egyéni klasszicizmussá érett. Mint tudjuk, a csembaló egyike a legnehezebb hangszereknek, mert a hang kontrollálása és megszólalásának differenciálása a „gépi” pengetés adottságai miatt rendkívüli eszközöket és felkészültséget kíván. Nos, Dobozy rendelkezik mindezzel: agogikájának finomsága példaszerű, és önmagában rendkívüli zenei élvezet; azt a különleges csembaló „pedáltechnikát”, amelynek segítségével a hangokat kissé egymásba zengetve a pengetős csembalón is tökéletes legato-érzetet lehet kelteni, rendkívül virtuóz módon, a legpolifonabb szövetben is szólamonként nagyszerűen kontrollálva alkalmazza. A kontrapunktikusan kevésbé kötött, szabadabb, fantáziaszerűbb, az éneklő játékot lehetővé tevő tételekben úgy szólal meg hajlékonyan és személyes hangon, hogy játékának fegyelme sohasem csorbul; a francia nyitányban (16. variáció) úgy egyezteti össze a nemes tartást a futamok brilianciájával, ahogy az a nagykönyvben meg van írva; ugyanúgy azonosulni tud a lassú, moll tételek empfindsamer Stiljével, érzelmes sóhajaival, mint a 22-es vagy a 26-os variáció triolasorainak pezsgésével, a tétel szökellő könnyedségével. S a 25-ös Adagio expresszív szext-fellépései, szívbemarkoló hangja…(…) Kicsit olyan érzése van a hallgatónak, mintha ezúttal díszkiadásban élvezhetné Bach korszakos remekét.” (Malina János, Muzsika)